A fizetett szabadság rendszere

megosztás:

Az évenként járó 20 nap alapszabadság a munkavállaló életkorától függően emelkedik (és nem a cégnél ledolgozott évei alapján, mint Franciaországban), 30 napig terjedően évente. A szabadság a gyermekek után járó pótszabadsággal nő. A szabadságot az adott naptári évben kell kivenni.

Jogszerzés

A Mt. 115-121. §-a (2012. évi I. tv, Mt 115. §) rendelkezik a munkavállalók szabadságát  illetően.

Az évenként járó 20 nap alapszabadság (Mt 116. §) a munkavállaló életkorától függően (és nem a ledolgozott évei alapján) a következőképpen alakul (Mt 117. §) :

A tárgyév során elért életév   Évente összesen
Alapszabadság 20
25 éves kortól 21
28 éves kortól 22
30 éves kortól 23
33 éves kortól 24
35 éves kortól 25
37 éves kortól 26
39 éves kortól 27
41 éves kortól 28
43 éves kortól 29
45 éves kortól 30

A munkavállalót pótszabadság illeti meg a gyermekeinek száma alapján (Mt 118. §):

16 évesnél fiatalabb gyermekek   Napok
1 gyermek után 2
2 gyermek után 4
Kettőnél több gyermek után 7

 

A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos.

Az apáknak gyermek születés esetén 5 (ikergyermekek születése esetén 7) munkanap pótszabadság jár legkésőbb a születést követő második hónap végéig.

A fiatal munkavállalóknak évenként 5 munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévüket betöltik.

A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár (Mt § 121). Az alábbi esetek minősülnek munkában töltött időnek a szabadság szempontjából (Mt. 115.):

  • a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés;
  • a szabadság;
  • a szülési szabadság;
  • a gyermek gondozása céljábó igénybe vett fizetés nélküli szabadság első 6 hónapja;
  • a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség;
  • az évenként 3 hónapot meg nem haladó tartalékos katonai szolgálatteljesítés;

a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt § 55 (1) b-k. pontban meghatározott tartama.

 

Joggyakorlat

A Mt. 122-1. § alapján a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a munkavállaló előzetes meghallgatása után határozza meg.

Mt § 122 (2): A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő 14 napot elérjen.

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.

A szabadságot a tárgyévben kell kiadni. Azon személyeknek, akik szeptember 30 után álltak munkába, az októbertől decemberig tartó negyedévre járó szabadságukat az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkáltató.

A munkavállaló és munkáltató közös megegyezése alapján az éves szabadság egyharmada a tárgyévet követő évre átvihető.

Mt § 123 (3) : Ha a munkavállalónak nem lehetett kiadni a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült okok miatt, a szabadságot az okok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni

Mt § 123 (4) : Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot.

Mt § 123 (5): Különleges gazdasági esemény esetén, a munkáltató legkésőbb a tárgyévet követő év március 31-éig a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, a már megkezdett szabadságot megszakíthatja vagy ha a kollektív szerződés rendelkezése esetén, a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Mt § 123 (7) : A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy megszakítással összefüggésben felmerült kárát illetve költségeit. A szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

 

Mt § 124: A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Részmunkaidőben dolgozó munkavállaló esetében, a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni.

 

 

 

A szabadság megváltása

Mt §125-1. A munkáltató nem válthatja meg pénzben a munkavállaló szabadnapjait anélkül, hogy az arányos szabadságot a munkavállalónak kiadja, csak a munkaviszony megszűnésekor. A szabadság megváltása a ledolgozott munkaidő arányában és a már kivett szabadság figyelembe vétele alapján történik. A szabadságot más egyéb indokból megváltani tilos.

 

Magyarázat

A fizetett szabadság rendszerének célja, hogy a munkavállalókat fizetett pihenőidőben részesítse. Ezért a törvény a fizetett szabadság összetételét egyszerű bérkiegészítéssel szabályozza. 

A megváltott szabadnapok száma nem módosítja a munkaviszony lejártának idejét. Ha például a munkaviszony tárgyhó 15-én lejár, s a munkavállalót még 3 nap szabadság illetné meg, akkor e 3 szabadnapot a munkáltató köteles számára kifizetni; viszont az utolsó munkanapja nem 18.-a, hanem 15.-e marad.

 

Xavier Defaÿsse
Duna Expert

Visszajelzés

Név (kötelező)

Üzenet

Írja be a kódot: captcha