Az évenként járó 20 nap alapszabadság a munkavállaló életkorától függően emelkedik (és nem a cégnél ledolgozott évei alapján, mint Franciaországban), 30 napig terjedően évente. A szabadság a gyermekek után járó pótszabadsággal nő. A szabadságot az adott naptári évben kell kivenni.

Jogszerzés

A Mt. 115-121. §-a (2012. évi I. tv, Mt 115. §) rendelkezik a munkavállalók szabadságát  illetően.

Az évenként járó 20 nap alapszabadság (Mt 116. §) a munkavállaló életkorától függően (és nem a ledolgozott évei alapján) a következőképpen alakul (Mt 117. §) :

A munkavállalót pótszabadság illeti meg a gyermekeinek száma alapján (Mt 118. §):

A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos.

Az apáknak gyermek születés esetén 5 (ikergyermekek születése esetén 7) munkanap pótszabadság jár legkésőbb a születést követő második hónap végéig.

A fiatal munkavállalóknak évenként 5 munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévüket betöltik.

A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár (Mt § 121). Az alábbi esetek minősülnek munkában töltött időnek a szabadság szempontjából (Mt. 115.):

• a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés;
• a szabadság;
• a szülési szabadság;
• a gyermek gondozása céljábó igénybe vett fizetés nélküli szabadság első 6 hónapja;
• a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség;
• az évenként 3 hónapot meg nem haladó tartalékos katonai szolgálatteljesítés;

a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt § 55 (1) b-k. pontban meghatározott tartama.

Joggyakorlat

A Mt. 122-1. § alapján a munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a munkavállaló előzetes meghallgatása után határozza meg.

Mt § 122 (2): A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő 14 napot elérjen.

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.

A szabadságot a tárgyévben kell kiadni. Azon személyeknek, akik szeptember 30 után álltak munkába, az októbertől decemberig tartó negyedévre járó szabadságukat az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkáltató.

A munkavállaló és munkáltató közös megegyezése alapján az éves szabadság egyharmada a tárgyévet követő évre átvihető.

Mt § 123 (3) : Ha a munkavállalónak nem lehetett kiadni a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült okok miatt, a szabadságot az okok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni

Mt § 123 (4) : Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot.

Mt § 123 (5): Különleges gazdasági esemény esetén, a munkáltató legkésőbb a tárgyévet követő év március 31-éig a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, a már megkezdett szabadságot megszakíthatja vagy ha a kollektív szerződés rendelkezése esetén, a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Mt § 123 (7) : A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy megszakítással összefüggésben felmerült kárát illetve költségeit. A szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Mt § 124: A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Részmunkaidőben dolgozó munkavállaló esetében, a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni.

A szabadság megváltása

Mt §125-1. A munkáltató nem válthatja meg pénzben a munkavállaló szabadnapjait anélkül, hogy az arányos szabadságot a munkavállalónak kiadja, csak a munkaviszony megszűnésekor. A szabadság megváltása a ledolgozott munkaidő arányában és a már kivett szabadság figyelembe vétele alapján történik. A szabadságot más egyéb indokból megváltani tilos.

Magyarázat

A fizetett szabadság rendszerének célja, hogy a munkavállalókat fizetett pihenőidőben részesítse. Ezért a törvény a fizetett szabadság összetételét egyszerű bérkiegészítéssel szabályozza. 

A megváltott szabadnapok száma nem módosítja a munkaviszony lejártának idejét. Ha például a munkaviszony tárgyhó 15-én lejár, s a munkavállalót még 3 nap szabadság illetné meg, akkor e 3 szabadnapot a munkáltató köteles számára kifizetni; viszont az utolsó munkanapja nem 18.-a, hanem 15.-e marad.

Xavier Defaÿsse
Duna Expert